Az 1946-ban alapított székelykeresztúri tájmúzeum a városi unitárius főgimnázium régészeti-történelmi, művészettörténeti és természetrajzi szertárának felhasználásával nyitotta meg alapító kiállítását. Nem véletlen,hogy éppen Kriza János, Szentiványi Mihály népies költők, Balázs Ferenc író-szociológus és a székelységkutató, iskolatámogató Orbán Balázs egykori középiskolája adott helyet a hajdani fiúszék központjában az első néprajzi-népművészeti kiállításnak, ahol már 1936-tól együtt tanított a népi hagyományokat kutató Nagy Lajos tanár és az újonnan kinevezett volt tanítványa, Molnár István tanár.

Az iskolamúzeum alapítását, amelybe a város apraja-nagyja belekapcsolódott, lelkes gyűjtőmunka előzte meg, s anyagi feltételek megteremtésének gondja sem lankasztotta azt a buzgalmat, melynek előzményei 150 évvel korábbra, a középtanoda alapításához nyúltak vissza. Szűkösnek is bizonyult nemsokára a tornaterem karzata, ahová az első kiállítás helyet kapott. 1950-ben már új hajlékban várta látogatóit a városi rangra emelkedett múzeum: a főtérre került, az erre a célra átalakított üzlethelyiségbe, s itt van azóta is a székhelye. Az új múzeumépület 1953-ban a volt kaszinó épületével bővült, s ez már lehetővé tette az önálló keresztúri intézménynek azt, hogy a város és vidéke közművelődési életében jelentősebb szerephez jusson. 1951-tol háromra emelkedett a múzeum munkatársainak a száma, jelenleg nyolcan dolgoznak itt.

Jóllehet nem szünetelt egy pillanatra sem a pártoló közönség támogatása, a múzeumalapítás tulajdonképpeni terhe mégis az ügy leglelkesebb támogatójára és vezetőjére, Molnár Istvánra nehezedett, aki 1956-tól egész tevékenységét a múzeum szolgálatába állította. A több évtizedes irányító-szervező, tudományos, oktató-nevelő munka meg is hozta a maga eredményét: a környék egyik legkisebb városkájának múzeuma nemcsak a vidéken, hanem a határon túl is ismertté vált. Népszerűségét történelmi és néprajzi kiállításai, valamint vonzó rendezvényi (koncertek, tudományos népszerűsítő előadások, szavalóestek, képzőművészeti kiállítások) éppúgy növelték, mint az időközben egyre gazdagabbá váló szabadtéri részlege, ahová már az ötvenes években bekerült egy 1853-ban épített kecseti székelyház, több kötött kapu a környék falvaiból, számos gazdasági épület: a székely építő- és díszítőművészet megannyi remeke.

1996-97-ben újabb épületek kerültek be a gyűjteménybe a Nyikó-mente falvaiból: egy 1780-as keltezésű tarcsafalvi lakóház, istállócsűr Csehédfalváról meg egy disznóól, egy szőlőprés Szenterzsébetről, valamint egy rugonfalvi sütőház. A székelyföldi múzeumokban csak itt látható egy teljes, berendezett székely porta, kapuja 1788-ban készült Tordátfalván.

A környéken egyedülálló a népi ipari szerkezetek gyűjteménye - magtörők, olajütők, kézi- és vízimalmok, posztóványolók, vizifűrész - a hagyományos népi gazdálkodás ritkaságszámba menő emlékei, az egykori Udvarhelyszék falvaiból származnak.

1971-ben ünnepelte a múzeum fennállásának 25. évfordulóját, s ebből az alkalomból megnyílt a hagyományos népi foglalkozásokat és kismesterségeket bemutató néprajzi alapkiállítás, átszerveződött a néprajzi részleg. Az évforduló tiszteletére szervezett tudományos ülésszak előadásaiból évkönyv született. A múzeum munkatársainak közreműködésével dr. Molnár István vezetésével jelenhetett meg a sóvidéki keresztszemesekről és a lőportartó szarukról összeállított album is.

Időközben nem szünetelt a régészeti kutatómunka sem. Az eredmény: tucatnyi régészeti lelőhely feltárása, s több tízezer tárgy, a különböző kultúrák emlékei Székelykeresztúrról és környékéről, valamint két jelentős régészeti kiadvány megjelentetése. Mindkettő dr. Benkő Elek munkája, aki 10 éven át intézményünk munkatársa volt, s ma a Budapesti Régészeti Intézet kutatójaként továbbra bekapcsolódik múzeumunk leletmentő tevékenységét.

Dr. Molnár István bronz mellszobra 2008. augusztus 8-án került felavatásra. Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotása Karcag testvérváros és a művész közös ajándéka.

Sándor-Zsigmond Ibolya, könyvtáros-muzeológus