A székely székek iparfejlődése 1841 után kezdett jelentőssé válni, amikor városokon és falvakon is mind több lett az iparosodó ember, a polgárosodással egyidőben megnyílnak a kapuk a nyugatról beáramló fejlettebb ipartermékek előtt. A székely céhesközpontoknak számító Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely mellett Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Székelykeresztúron is szerveződni kezdett a helyi iparosság, létrehozva az első társulásokat. 1860-ban megalakul az I-ső és a II. Ipartársulat, majd a 19. századvégi ipartörvényeknek megfelelően 1890-ben ezek Ipartestületté szerveződnek.

Szerencsés találkozásként értékelhető a Magánvállalkozók Szövetségének és a múzeumi kutatómunkának a közös felismerése, hogy a székelykeresztúri iparosság múltját kutatni és megírni időszerű, ugyanakkor hiánypótló vállalkozás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kiadvány hamar elfogyott.

A kötet a székelykeresztúri iparosság történetét foglalja magában. Feldolgozza az idevonatkozó levéltári forrásokat, az ipartársulatok és az ipartestület 1860-tól vezett jegyzőkönyveit.

Külön fejezetet képeznek az egykori magániparosok és azok leszármazottainak visszaemlékezései. Tartalmát gazdagítja egy több mint 700 nevet felsorakoztató iparos adattár is.