Kányád a Kelet – Erdélyi Udvarhely – szék délnyugati részében található, Székelyudvarhelytől 15 km–re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy 25 km–re.[1] A Hodos – pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg, 550–575 m tengerszint feletti magasságban. Miklósfalvától délnyugati irányban haladva közelíthetjük meg a 137A jelzésű aszfaltozott megyei úton. A legközelebbi községközpont Székelyderzs (5 km), Felsőboldogfalva 11, Székelyudvarhely 16 km–re fekszik.

 

A falu egy kis földteknőben települt, szerkezetét tekintve kis dombvidéki halmazfalu. Nyugaton az Erős tető (777 m) emelkedik, keleten a Kőhát (796 m), délen a Berecki – tető (659 m) és az Őrhegy (756 m) képez határt Petek felé. A falu belterületét az északra folyó Hodos – pataka szeli át, melynek déli folyása már Hidegség – pataka néven ismeretes (ez pedig Berecki – patak néven a Petektől délnyugatra eső Verőfény – tető (735 m) északi oldalából ered). A Hodos – patakba ömlik jobbról (keletről) a Setét – patak, Kendereskert – árka, Szentegyház – pataka, balról a Kerekesné – pataka, a Kiscsere – patakával és a Dengő árkával.[2] A térség éghajlata mérsékelt szárazföldi. Azonban a dombvidékre jellemző éghajlatot némileg befolyásolja a Hargita tömbjének közelsége, különösen a térség  szaki településein. Az évi középhőmérséklet 7–8 C o körül alakul, az éves csapadékmennyiség általában 550–650 mm között váltakozik. A vörösesbarna erdei talaj a domináns, csekély arányban a podzoltalaj. A falu határában számos védett növény található: nárcisz, pünkösdi rózsa, lila vadliliom. Nevének eredete Kiss Lajos szerint a személynévként is használt „kánya” madárnévnek a –d képzős származéka.[3]

 

 

 

Kányád területe az őskorban
Kányád környékének őskoráról keveset tudunk. Roska Márton nagyszerű művében[4] ír egy innen származó neolitikumi kőbaltáról, de a „Sötéterdő” nevű határrész, ahonnan a lelet a megtaláló elmondása alapján származik, ma nem található meg Kányád határában, sőt az elmúlt 150 év forrásait/térképeit átnézve sem akadtunk nyomára. Egyetlen ehhez hasonló határnév létezik, „Sötétárok”, illetve az itt átcsörgedező „Sötét árok pataka”.[5]
A régészeti szakirodalom egyetlen adata mellett megemlíthetjük, hogy terepbejárásaink során több – néha igen nagy leletsűrűségű – őskori lelőhelyet találtunk, melyek a vidék korai lakottságáról tanúskodnak.

 

Kányád területéről a legidősebb leletek a neolitikumból származnak. Több helyről kerültek elő pattintott szilex pengék, csiszolt, illetve átfúrt kőbalták. Jelentős leletsűrűséggel találkozunk a késő rézkori Coţofeni-kultúra idejéből, ezen kívül bőven található lelet a középső bronzkori Wietenberg-kultúra, illetve egyéb bronzkori népességek idejéből, ami a vidék lakottságának a megnövekedését bizonyítja. A La Téne korszakban már sűrű lakottságra utalnak a lelőhelyek, illetve a leletek. Az őskori lelőhelyek a belterületen fedik egymást, a külterületen pedig külön-külön fordulnak elő.
 Kányád a középkorban

 

Kányád első írásos említése az 1332–1337 között készített pápai tizedjegyzékben maradt fenn.
1333–ban „Stephanus sacerdos de Kanad solvit II. banales” (István kányádi pap 2 báni dénárt fizetett), egy évvel később „Item Stephanus sacerdos de Kanad solvit II. banales antiquos”, vagyis ugyanazon István kányádi pap két régi báni dénárt fizetett.[6] A pápai tizedben szereplő templom alapfalai ma is jól láthatóak a „Régi temető”, vagy „Barátdűlő” nevű határrészben a Jásfalva felé vezető országúttól D–re a Kápolna – pataka által körülfogott dombon.[7] A templomnak kőből épített cinteremfala is volt: „Jastfalva felé fordulóban a Templom alatt vagyon egy föld, vicinussa […] felül a Templom cinterme”.[8]
Orbán Balázs a hagyomány szerint a pálos rendi szerzeteseknek tulajdonította az építését: „...az a hagyomány, hogy azt még a fehérbarátok – kiknek ottan kolostora volt – építették.”[9]

 

Kányád XVI–XVII. századi írott forrásait túlnyomó többségben a Mátyás király által elkezdett, majd a későbbiekben rendszeresített katonai jellegű székely összeírások képezik. Ezeket legtöbbször  hadi szemlék alkalmával végezték el, vagy előre kijelölt biztosok készítették ezeket. A székekbe kiküldött személyek az adott napra maguk elé rendelték a falvak bíráit és esküdtjeit és ezek eskü alatt tettek vallomást településük minden rendű és rangú lakójáról, így a feltett kérdéseknek megfelelően készültek el az általános, a katonáltatás és az adókirovás céljából kezdeményezett névjegyzékek
1523 májusában Szentmártonban kelt egy közjegyzői oklevél Kanyad–i Antal pap, Zenthmarthon–i plébános, az erdélyi Fehér megyében, pápai felhatalmazással rendelkező közjegyző bizonyítja, hogy 1523–ban a fenti napon, VII. Kelemen pápának első uralkodási évében megjelent előtte Lewethe–i Nagh Jakab és bejelentette, hogy bizonyos szükségtől kényszerítve házát és malmát és egyéb öröklött javait 16 forintért Kornis Miklósnak adta el oly feltétellel, hogy ha az eladónak a rokonai azokat vissza akarják szerezni, ezt csak a 16 forint lefizetése mellett tehetik.[10]