Kányád a Kelet – Erdélyi Udvarhely – szék délnyugati részében található, Székelyudvarhelytől 15 km–re, Székelykeresztúrtól pedig mintegy 25 km–re.[1] A Hodos – pataka völgyteknőjében „eldugottan” húzódik meg, 550–575 m tengerszint feletti magasságban. Miklósfalvától délnyugati irányban haladva közelíthetjük meg a 137A jelzésű aszfaltozott megyei úton. A legközelebbi községközpont Székelyderzs (5 km), Felsőboldogfalva 11, Székelyudvarhely 16 km–re fekszik.

Kik is voltak a gótok? Germán törzs volt, amely egy régi monda szerint Germánia északkeleti részére (a mai Lengyelország északi része) Kr.u.1. században érkezik meg a Skandináv félszigetről. A Kr.u. 2. századra érkeznek meg a Fekete-tenger északi partvidékére, ahol a környező barbár népeket sorra legyőzik és uralmuk alá hajtják, megkezdve ugyanakkor támadásaikat a Római Birodalom ellen is. Birodalmuk a Kr. u. 4. századra már a Tiszától a Donig, a Fekete-tengertől a Balti-tengerig terjedt. A Kr. u. 3. századra a gótok két nagy tömbre oszlottak: nyugati gótokra (másképpen: thervingek, azaz erdőlakók, vagy vizigótok), illetve keleti gótokra (greuthungok, azaz síkságlakók, vagy osztrogótok). A vizigótok Erdély területét a Kr. u. 3. század végén szállják meg és megközelítőleg egy évszázadon keresztül élnek itt.

 

 

 

 

 

 

Fiatfalvátóll nem messze, a Szederjes felé vezető út felett, a Füzes-patak bal oldalán 1980-ban a disznóhizlalda számára két tr ágyatározót létesítettek, amelynek során egy régészeti lelőhely nagyrészét semmisítették meg. A tározó körül a munkálatok alatt és az ezt követő évek terepbejárásai alkalmából Benkő Elek és Székely Attila Coţofeni – kultúrájú (rézkor, Kr.e. 3. évezred második fele), bronzkori, római, koranépvándorlás kori cserepet gyűjtöttek össze. A lelőhely KDK-i szélén 1983-ban, a Füzes-pataka medrének újraásásakor a partfalban egy földbeásott ház profilját figyelték meg, belőle jellegtelen, 4. századinak tűnő, népvándorlás kori cserepek kerültek elő.