|
Visszatekintő Székelykeresztúr múltjára |
 |
|
Székelykeresztúr város Erdélyben, az egykori Udvarhely vármegye délnyugati részén, A Nagyküküllő völgyében fekszik, a Gagy patak és a Fehérnyikó beömlése között, 390-395 méterrel a tengerszint felett. Itt halad át a Héjjasfalva-Székelyudvarhely szárnyvasút és a DJ 122 jelzésű megyei aszfaltozott út. Területe 5000 hektár, lakóinak száma 10.600 fő.
|
|
Bővebben...
|
|
"Keresztúri szitások, A városi rostások..." |
|
|
„Keresztúri szitások, A városi rostások…” Így szól az Udvarhely-széki falucsúfoló Kriza János Vadrózsák című népköltési gyűjteményében 1862-ben, a 19. század derekán. Azokban az időkben virágzott a szitásság Székelykeresztúron. Egy különálló városrész – Keresztúrfalva majd minden lakója szitakészítő volt, és a települést messze földön Szitáskeresztúrként emlegették, már akkor legalább 300 esztendeje. A Székely Oklevéltár adataiból tudjuk, hogy már a 16-17. században az erdélyi fejedelmek szitásai és rostásai innen kerültek ki.
|
|
Bővebben...
|
|
A fiatfalvi kastély gazdái. Építés és birtoklástörténet |
|
 A fiatfalvi, legutolsó tulajdonosa után Ugron-kastélyként emlegetett épületről nem sok adat áll rendelkezésünkre. Kelemen Lajos 1925-ben a Pásztortűz-ben megjelent tanulmányán, valamint dr. Benkő Elek helyszíni régészeti kutatásain kívül más alig foglalkozott a kastéllyal. Az elmúlt évtizedekben publikált erdélyi urbáriumok, inventáriumok, konskripciók között is hiába keressük nyomát. Történeti források, elsősorban a Székely Oklevéltár adatai alapján, rajzolódik ki a kastély építési és birtoklástörténete. |
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
