A hagyományos székelyportához tartozó csűr, mely a székelykeresztúri múzeumba 1996 nyarán került áttelepítésre, Csehétfalváról származik.

A falu írásos említések alapján 1567-ben Chijeketffalwa néven szerepelt, és 17 portát számlált. A Nyikó középső völgyszakaszának eldugott faluja „Konyhapatakának csaknem völgyfejében alig láthatóan elrejtve fekszik szépregényesen, mint szentírási békelak ...„ (Orbán Balázs)
„A patak nevét és a felső völgyszakaszban fekvő falu nevét a népi etimológia a Firtos várához kötődő regékkel magyarázza: a patak, mivel a várban lakó fejedelem konyhájából indult útjára, Konyhapataka nevet, az alábbfekvő település pedig, ahol a vár cselédei laktak, Cselédfalva , s ebből származóan Csehétfalva nevet kapta. (dr. Molnár István,Keresztény Magvető,1/1994.)

A településformát vizsgálva, a völgyi, szabályozott halmazfalvak közé sorolható, keresztcsűrös udvarai szalagtelkekbe rendeződnek. A Csehétfalva  22. szám alatti Kovács Lajos tulajdonát képező csűr történetéről semmi adat nincs a birtokunkban, kivéve egyetlen, ceruzával felírt 1902-es évszámot, mely a  könyöklőn (az állatok etetését szolgáló ajtó  helyi megnevezése ) olvasható. A csűr építésekor másodlagosan felhasználták egy korábbi építmény faanyagát.

A csűr keresztben a lakóház tengelyével, DK-ÉNy irányba fekszik, lezárva az udvart. Az átjárós csűr négyosztatú: pajta-csűr-pajta-szekérszín részekkel. A csűr építését a föld felszínére rakott terméskövekkel kezdték, sarkain nagyobb, középen kisméretű köveket használtak, melyeket kötőanyag nélkül helyeztek egymásra. Mivel a csűr eny-he, K-É irányú emelkedőre épült, és közvetlenül mellette folyik el a faluárok, a keleti falat 60 cm magasra rakták. Talpgerendái tölgyfából készültek, és feles csapolással illesztették össze őket. Ezekbe csapolták bele a két pajtaajtó félfáit, és a csűr négy sarkánál lévő tartóoszlopokat. Gömbölyű fenyőfákból gerezdbe rakták a boronafalat, melyek a csűr belső falsíkját 25 cm-el meghaladják.  A délkeleti sarkon a boronákat 1,20 m-el hosszabbra hagyták, kerítést képezve az udvar keleti oldalán, mellyel az állatok pajtába való beterelését segítették. Az udorban  hosszabbra eresztették a boronafákat, hogy a széna tárolására  csűrben 60-70 cm-el nagyobb felületet nyerjenek.

A szekérszín és a két pajta fölötti tetőszerekezetet toldássalhosszabbították, ereszalját képeztek. A szarufás nyeregtetőt a faluban készített cseréppel födték be. A cserepek között nagy mennyiségben találtunk karcolással, szurkálással, virágmotívumokkal díszített darabokat. A keleti és nyugati boronafalakat két sor cseréppel fedett, kis eresszel védték. A nyugati falsíkból három födémgerendát hosszabbra hagytak, ezt összekötötték a talpgerenda és az első borona közé szorított fával, így egy kis védett felületet nyertek, ahol a szénaboglya és búzakalongyakarókat tárolták.

A két pajta betétszárnyas ajtaját gyalult fenyődeszkából készítették, a kívül vízszintes, belül függőleges betéteket  faszegekkel rögzítették, pipás sarkai fémből vannak. Az ajtókat nyáron nyitva tartották, csak a furatokkal díszített hülőajtót zárták.

A tölgyfából készült ajtófélfákat csapolással rögzítették és nútos oldalába zsilipelték a boronákat. A két pajtán található 20 x 20 cm-es nem nyitható ablakok közvetlenül az ajtótokok mellett vannak. A szekérszín hevederrel erősített nyílóját gyalult fenyőfadeszkából készítették. A csűr első és hátsó kapuja tölgyfa sarokoszlopokba rögzített hevedereken fekvő fenyődeszkákból áll. Sarkai alul a talpgerendára helyezve fémperselyen forogtak, felül pedig az átfúrt koszorúfába rögzített fából hajlított pánt ölelte át. A pajta szigetelését a boronák közti rések vályogolásával érték el, majd fehérre meszelték.

A csűr felmérését Búzás Miklós és Beinschréth Mária magyarországi  építészek végezték.

Sándor-Zsigmond Ibolya, könyvtáros-muzeológus - Demeter István, képzőművész