Petőfi Sándor emlékszoba Nyomtatás
Tartalomjegyzék
Petőfi Sándor emlékszoba
2.oldal
3.oldal
Minden oldal

2005 március 15.-én nyitottuk meg a Petőfi-emlékszobát a Gyárfás-kúriában. A szerény helyiséget sikerült úgy berendezni, hogy az évente többezer látogató számára bemutassa a Székelykeresztúron mindmáig elevenen élő Petőfi legendakört és Petőfi kultuszt, sőt az emlékszoba csak erősíti és továbbviszi ezt a hagyományt.

Tárgyi anyag hiányában, igyekeztünk látványos, képes táblákon bemutatni mindazt, amit Petőfi városunkban töltött délutánjáról, utolsó estéjéről és éjszakájáról ismerünk. Az emlékszobában helyet kapott a Gyárfás-kúria és a Gyárfás család rövid története, a székelykeresztúri 48-as honvédek, hősök és áldozatok névsora, a segesvári csata és Lengyel József, az utolsó Petőfi-szemtanú vallomása. Az utóélet, a timafalvi legendai sír létrehozása 1902-ben, valamint a szabadságharc és Petőfi Sándor emlékét őrző szobrok, emlékhelyek szintén megismerhetőek az emlékszobában.

 

A Petőfi-emlékszoba kulcsát a múzeumban vagy a Gyárfás-kúriában működő Fogyatékos Gyerekek Intézeténél lehet elkérni, s az említett helyekről lehet idegenvezetést igényelni.

 

                    

A székelykeresztúri Gyárfás-kúria egyike a legnevezetesebb Petőfi zarándokhelyeknek, ugyanis, mint köztudott, 1849. július 30-án a fehéregyházi csata előestéjén itt vacsorázott Petőfi Sándor, és a vacsorát követően majdnem éjfélig volt a kúriát bérlő Varga Zsigmond vendége. E többszörösen is bizonyított tények ismertetésével és bemutatásával nyílt meg 2005. március 15-én a Petőfi-emlékszoba, amellyel egyben a város egy nagy adósságát is lerótta, hiszen a kúriát és a kertben álló körtefát ezrek látogatják évente.

 
Az egykori keresztúrfalvi széles telken már a késő középkorban a keresztúri primor családok (Csákány, Nyújtódi) valamelyikének udvarháza állt – állapította meg dr. Benkő Elek. A Gyárfás-kúriát a Wesselényi-család valamelyik sarja építtette, a főlépcső fölött elhelyezett kőtábla tanúsága szerint három ízben: 1728, 1746 és 1788-ban, s női ágon szállott a Lécfalvi Gyárfás családra - írja Orbán János, a város történetírója forráshivatkozás nélkül.
 
A családkutatásainkból ma tudjuk, hogy Kemény Lajos és Wesselényi Julianna (meghalt 1809-ben) házasságából született Kemény Pál (1793-1854) nőül vette gróf Teleki Rákhelt (1794-1868), és ebből a frigyből született 1821-ben  Kemény Polixénia, Gyárfás Domokosné. Polixénia testvérei: Zsuzsa, kiskorában elhalt, Julianna, Zeyk Domokosné, Kata, Erzsébet, Karolina és egyetlen fiú, Domokos. Unokatestvérük volt az író Kemény Zsigmond, aki Polixéniát feleségül is vette volna, de Polixénia helyette a daliás Gyárfás Domokosnak nyújtotta a kezét. Gyermekeik: Endre (1853-1920) és Malvin (1843-1915). Gyárfás Endre országgyűlési képviselő nevével kezdik az addig Kemény-kúriaként ismert házat és birtokot Gyárfás-kúriának emlegetni. 1849-ben, amikor Petőfi Keresztúrra érkezik, a kúriában Varga Zsigmond a bérlő, a Gyárfás család keveset tartózkodott  Székelykeresztúron.


1849. július 30-án, hétfőn délután érkezett Székelykeresztúrra Csekefalva felől hangos éljenzésektől kísérve Bem és vezérkara, aztán a serege.

Székelykeresztúr térparancsnoka báró Gamerra Gusztáv százados volt, a Matskási-féle udvarházban lakott, s itt rendezte be a vezér fohadiszállását. Gamerra neje Tinkovai Matskási Krisztina (1821-1904), az utolsó udvarhelyszéki fokirálybíró, Tinkovai  Matskási Lajos és neje, gróf Haller Karolina leánya volt. Az ebéd ido elmúlt már, délután 3 órát is elütötte az óra, de meleg ebéddel várták a neves vendéget. (A Matskási-házat 1942-ben lebontották, a mai kórház, - elobb járásbíróság-  háta mögötti telken állt. A mai kórház épülete 1896-ban épült Székelyegyleti Takarékpénztárnak.)


Petőfi, miután reggel Marosvásárhelyen Gyalokay Lajos törzskari százados kóberes szekerére kérezkedett, délután 3-4 óra tájban érkezett  Marosvásárhely felől a csekefalvi utcán Székelykeresztúrra. A költő fegyver nélkül, nyári ruhában volt.

“…határozottan tudom és bizonyítom, hogy egész felső öltözetét azon szerencsétlen napon egy vitorlavászonból készült blúz, mellény és nadrág, továbbá egy szürke köpeny képezte, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, válláról pedig egy szíjon függő sárga bortáska lógott…” (Gyalokay Lajos)

A tanúvallomások Petofi utolsó békés délutánjának minden mozzanatát, szinte óráról-órára felidézték. A keresztúri Székely Társaság 1904-ben kihallgatta oket.



 

A múzeum fenntartója a Székelykeresztúr Város Önkormányzata

Fő támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap

Médiatámogatónk: VoxFm